13.-14. Fejezet

 

13. fejezet

 

MAX

 

Fordította: Soraya

 

 

Besétálok a Houlihan’s-be, szorosan fogom Jules kezét. Több százszor voltam már itt, legtöbbször meccsek után, mint ahogy ma este is. Ez a hely, ahol a ColdFury kikapcsolódik, meccsnapokon válltól vállig tömve van, leginkább szurkolókkal, akik reménykednek egy fotóban vagy aláírásban. Erről szólnak ezek a kiruccanások. Kikapcsolódásról ésarról, hogy visszaadjunk valamit a szurkolóknak.

De a ma este más számomra, mert azt akarom, hogy Jules lássa az életemnek ezt a részét, és hogy az életemnek ezen része is lássa Julest. Azt akarom, hogy a csapattársaim megismerjék őt, hogy lássák milyen csodálatos, és hogy tudják, hogy mennyire fontos nekem.

Ami nem azt jelenti, hogy ne hoztam volna ide nőket, akikkel korábban randiztam, mert igen. Bár igaz, hogy csak egyetlen komoly kapcsolatom volt a múltban, ez nem jelenti azt, hogy nem voltak kapcsolataim. Én az a típusú srác vagyok, aki szeretegy nővel randizni. Szeretem az intimitást, annak a személynek a teljes figyelmét, és az ezzel járó biztonságot. Szóval igen, randizgattam előtte, és néhányukkal hónapokig tartott. Néhányukat ide is elhoztam.

De egyikőjük sem ér fel Juleshoz, beleértve Christine-t, aki az első nő volt, akit szerettem. És én valóban szerettem őt, de egyszerűen nem az a fajta volt, ami kitartott volna.

Igen, én szeretem az elköteleződést és a monogámiát. Lehet, hogy a szívem mélyén romantikus alkat vagyok és ezt valószínűleg és kizárólagosan a szüleimnek köszönhetem, akik erős, szenvedélyes és mély kapcsolatot ápolnak már közel 30 éve.Szóval teljesen természetes, hogy én is ezt szeretném.

Ez nem azt jelenti, hogy nem voltak egy éjszakás kalandjaim. Nem mondom, hogy nem őrültem meg, és csatt részegen nem keféltem meg nőket, akiknek a nevére sem emlékszem. Egy kisebb vad időszakon mentem keresztül, mikor Christine szakított velem, és jelentéktelen szexszel őrjöngtem ki magam.

Tehát láthatod, mindkét irány megvolt, de ahogy most érzem magam Julesszal az oldalamon, azon kibaszottul nincs mit gondolkodni. Hiszem, hogy ő az, akit kerestem.

Hiszem, hogy ő az, akire készen állok.

Julest a tömegen keresztülvezetve, biccentek néhány ismerős arcnak. A kemény szurkolótábor mindig itt van, hogy velünk ünnepeljék a nyereséget vagy gyászolják a vereséget. Ők azok, akik diszkrétebben viselkednek és az évek során néhányukat elég jól megismertem. Julest az étterem hátsó részébe vezetem, távolabbra a bártól, ahol a csapat nagy része néhány asztal körül gyűlik össze. Amíg a konyha még nyitva van, alig rendel itt valaki ilyen későn vacsorát, és a vezetőség nem bánja, ha elfoglaljuk az étterem ezen részét. A ColdFury csapat sokszínű, játékosok, csapatvezetőség, edzőstáb és más fontos tagok keveréke. A játékosok is sokfélék, vannak házasok, vannak komoly kapcsolatban élők, és vannak totál hímringyók is. És a hímringyókkal együtt jár a nők tömege, akik fel akarják hívni magukra a figyelmet, néhányan elfogadják, hogy ez csak komolytalan szex, ha összejönnek, de a legtöbbjük valami tartósabbat remél.

CassieGates egy ilyen nő, és látom, hogy a nővére,Allie mellett áll, aki az egyik védőnk, Kyle Steppernech felesége. Amilyen nagyszerű játékos, annál nagyobb gyökér. Allie egy ribanc. Cassiekarmai készen állnak arra, hogy belemerüljenekbármelyik elérhető játékosba. Egy ponton Alex Crossmannra,a csapatkapitányunkra vetette ki a hálóját,és ő ezt akkor tutira ki is használta. De miután találkozott Suttonnal, Cassie-vel mindennek vége lett. Ez azonban nem jelentette azt, hogyCassie elment volna, és egy rövid ideig rám fordította a figyelmét. Gyorsan elfojtottam azt a szart, és tökéletesen megértettem vele, hogy engem nem érdekel. Úgy tűnik, a ma esti célpontja szegény Mikkel Erat, aki szintén védő.

Cassie egy szűk ColdFurypólót visel, ami feszül, hogybenn tartsa a melleit és olyan mély a kivágása, hogy gyakorlatilag kilátszik a köldöke. Mindkét karját szorosan összefonja Mikkel körül, mintha attól félne, hogy itt fogja hagyni. Pedig nem kell aggódnia. Mikkel le sem tudja venni a szemét a kebleiről. Ma este nem megy sehova, és valahogy rosszul érzem magam szegény krapekért. Az angolja borzalmas, az akcentusa erős, szóval biztos vagyok benne, hogy nincs szerencséje mélyenelbeszélgetni vele, így valószínűleg észre sem veszi, hogy manipulálják.

– Nos, ez egy érdekes ruha, ami rajta van – motyogja Jules szárazon, ahogy felém hajol.

Lenézek rá és látom, hogy a szemei Cassie-re szegeződnek.

– Ő egy hokinyuszi – mondom neki szórakozott mosollyal.

– Egy micsoda? – kérdezi, majd összevonja a szemöldökét, miközben befogadja a látványát, talán azt próbálja megnézni, hogy van-e titkos nyuszifüle vagy farka.

Felnevetek és szorosabban magamhoz húzom. – Ez csak egy kifejezés azokra a csajokra, akik össze akarnak jönni egy hokissal.

– Óóó– mondja elgondolkodva, majd rám vigyorog. – Nos, én totálisan össze akarok jönni veled, úgyhogy azt hiszemettől én isolyan hokinyuszivá válok, mint ő.

Megrázom a fejem, mosolyra húzom a szám, és azt mondom neki:– Te egyáltalán nem vagy olyan, mint ő. Te annyira nem vagy hokinyuszi.

Jules rám nevet, majd ahhoz az asztalhoz vezetem, ahol Hawke-ot, Vale-t, Garrettet és Oliviát látom. Mindegyiküknek sör van a kezében, és ahogy odaérek hozzájuk, megjelenik egy pincérnő, és felveszi a rendelésünket. Én egy Molsont kérek, Jules pedig átlagos amerikaiként BudLightot kér.

– Ez nagyon gáz– ugratom a sörválasztása miatt.

Felhúzza az orrát, enyhén a bordáimba könyököl, majd így vág vissza:– Nem lehetünk mindannyian olyan kifinomultak, mint ön,MrFournier.

Hátravetem a fejem és nevetek, mert bassza meg, de olyan cuki. Figyelmen kívül hagy engem és Garretthez fordul, aki szorosan magához öleli Oliviát. Jules kezet nyújt felé.

– Te biztosanGarrett vagy.

– Jól sejted – válaszolja mosolyogva, és kezet ráz vele.

– Nos, találkoztam Oliviával a családi szobában, így kitaláltam, hogy ki vagy… látva, hogy…teljesen körül öleled őt a karjaiddal.

Garrett nevet, majd Jules Hawke és Vale felé fordul. Fogalma sincs, hogy kik ők, de ez nem akadályozza meg Julest, hogy feléjük nyújtsa a kezét. – Jules vagyok.

– Hawke– rázza meg a kezét, majd Vale felé bólint. – Ő pedig itt Vale.

Jules gúnyos pillantást vet rám, mielőtt szembenézne Vale-lel. Feltételezem, hogy a Budlightosbeszólásom miatt– megrázza a kezét, és azt mondja: – Csak azt akarom, hogy tudd… Max hetente többször Snickerst eszik és Mountain Dewt iszik.

Vale szemei rám szegeződnek, és az ajkai vékonyra húzódnak. – Valóban?

Vigyorgok, és hátulról átkarolom Julest, közvetlenül a mellkasa felett, így csapdába esik, magamhoz húzom. Lehajolok, és az ajkaimat a füléhez teszem, és azt suttogom: – Ma este meg fogsz fizetni ezért.

Megborzong a fogásomban, én pedig éppen csak annyit lazítok a szorításomon, hogy legyen egy kis hely közöttünk, mivel veszélyesen közel állok ahhoz, hogy megkeményedjek, és hát... az rohadt kínos lenne. Ennek ellenére adok neki egy utolsó búcsúlöketet, amikor azt mondom: – Ez magában foglalhatja, hogy megkötözlek és elfenekellek.

Megint megborzong, én pedig kuncogok, miközben megcsókolom a nyakát, majd elengedem őt, mert megkeményedek, ha nem.

Megérkezik a pincérnő a söreinkkel, én pedig adok neki egy húszast, és mondom, hogy tartsa meg a visszajárót. Átadom Julesnak– öklendezve – a BudLightot, és elveszem a Molsonomat, feltartom, miközben azt mondom: – Egészségedre!

Vigyorogva üti az üvegét az enyémhez. – Egészségedre.

– Szóval, Jules – mondja Garrett társalgó hangon, és szembefordul. – Csak kíváncsi vagyok, mit látsz ebben a nagy seggfejben?

Megforgatom a szemem, de aztán érdeklődve Jules felé fordulok, mert kíváncsi vagyok, mit fog mondani rólam a barátaimnak azon nyomban. Miközben észreveszem, hogy az arca kissé rózsaszínűvé válik, Garrettre néz, és egyszerűen azt mondja: – Ő az én hősöm.

Tipikus viccelődőférfiként, Garrett öklendező mozdulatot tesz, de csillogó szemekkel vigyorog. Olivia és Vale álmodozóan felsóhajtanak, Hawke pedig elismerően néz rám, mintha meg akarná találni a szuperhősköpenyt, amit rejtegetek.

A mellkasom megtelik büszkeséggel, amikor Jules ezt mondja, és odateszem a kezem a dereka alsó részére, kicsit megnyomom, hogy tudassam vele, hogy ez megérintett.

Garrett azonnal megpróbálja lecsapni a magas labdát, összeesküvő módon hajol Jules felé, és azt mondja: – Max mesélt neked arról az időről, amikor részeg volt Los Angelesben egy meccs után, és kizárta magát a szobájábólegy szál alsógatyában?

Jules szemei elkerekednek, kinyújtja a nyakát, majd rám néz, és felhúzza a szemöldökét.Ezután visszafordul Garretthez. – Nem, ezt nem mesélte el. De szerintem neked el kellene.

Mindenki nevet, köztük én is, mert basszus, ez nagyon vicces, és annyira nem jellemző rám. Úgy döntök, hogy megelőzömGarrett mondókáját, miközben azt mondom Julesnak: – Mondjuk úgy, hogy talán ittam egy kis bourbont azon az éjszakán, és az nem értett egyet velem.

– Hogy jutottál vissza a szobádba? – kérdezi Jules kíváncsian.

– Lesétáltam az előcsarnokba– mondom.

– Botladoztál – teszi hozzá Garrett.

– Elbotladoztam az előcsarnokig– értek vele egyet. – Odamentem a recepciópulthoz, hogy kérjek egy kulcsmásolatot. Persze nem volt nálam személyi, és a recepciós nem ismert fel, ezért elutasítottak. Végül sikerült elérniük a menedzsert, aki beengedett, de addig kellett várnom a recepción egy szál alsónadrágban, amíg megérkezett és megmentett engem.

– Ó, te jó ég, Max – mondja Jules tettetett döbbenettel. – Szégyen vagy az emberiség számára.

– Ugye?– nyomatékosítjaGarrett.

– Nos – mondja Hawke drámaian, gonosz vigyorát felém irányítva, én pedig megborzongok, mert tudom, mit készül elmondani ez a fasz Julesnak. – Közel semolyan kínos, mint az, hogy Maxet aSports World magazin Amerika egyik legszexibb sportoló agglegényének jelölte.

Felnyögök, és lehunyom a szemem, de érzem magamon Jules tekintetét. Kinyitom őket és látom, ahogy csodálkozva bámul rám.

– Valóban? -kérdezi.

– Ma este akartam elmondani neked – motyogom zavartan. – Az ügynököm küldött egy sms-t közvetlenül a meccs előtt. Jövő héten csinálnom kell egy fotózást vagy valami ilyesmi.

– A győztest a jövő hónapban hirdetik ki, és az a szexi példány megtiszteli a magazin címlapját – teszi hozzá Hawke még szélesebb, de nem kevésbé gonosz vigyorral.

– Hogyan választják ki a győztest? – kérdezi tőlem Jules.

Megint felnyögök, mert nem vagyok elragadtatva ettől. De semmiképpen nem utasíthatom el, mert ahogy az ügynököm elmagyarázta, a sajtóvisszhang bármilyen formában is, de döntő fontosságú ahhoz, hogy releváns maradjak a sport világában. Még akkor is, ha egy különleges kérésről van szó, amely vonzza a női rajongókat, hogy bámulhassanak.

Hawke kéjsóvár mosollyal válaszol, ami hozzá is elér. – Az olvasók az interneten fognak szavazni, és elmondhatom... Én tutira Maxra szavazok. Olyan álomszerű.

– Baszd meg! – motyogom, miközben ököllel mellkason vágom. Nem elég erősen, hogy valóban fájjon, de eléggé ahhoz, hogy felhívjam a figyelmét. – Teljesen tönkreteszed a hős imázsomatJules szemében.

– Azt semmi sem teheti tönkre – mondja Jules, miközben hozzám hajol, rám néz, és átkarolja a derekamat.

És hát, ez megérdemel egy csókot. Szóval megadom neki, egyáltalán nem törődve azzal, hogy négy szempár szegeződik ránk. Odaadom neki a számat, ő pedig nekem adja az övét. Halványan hallom, hogy Olivia és Vale ismét sóhajtanak, de meglepő módon nem érkezik öklendező hang Garrett részéről. Amikor visszahúzódok, vetek rá egy pillantást, és ő csak rám kacsint, tudom, hogy az ugratása ellenére – mert Garrett ilyen – a seggfej örül nekem.

Egy gyors pillantást vetekHawke-ra, és ugyanezt látom az arcán.

– Szóval mit gondolsz az első ColdFury összejöveteledről? – kérdezem Julest, ahogy a házamhoz vezetünk. Röviden megbeszéltük, hogy elmegyünk a lakásába, de azonnal el is vetettük, merttúl kicsi az ágya és túl hangosak a szomszédai.

– Nagyszerű volt – mondja, és hallom a mosolyt a hangjában. – A legtöbbjük nagyon kedves volt, én pedig nagyon kedvelem Oliviát és Vale-t.

– A legtöbbjük? – kérdezem, és feláll a nyakamon a szőr, hogy valaki merne nem kedves lenni az énJulesomhoz. Nem voltunk egymáshoz szegezve egész este, bizonyára lemaradtam valamiről.

Erős kacagást hallat.– Csak egyszer a mosdóban... az a nő,Cassieott volt a nővérével, Allie-vel. Legalábbis azt hiszem, ezt mondta Olivia, hogy ez a nevük.

– Mondott neked valamit? – gyakorlatilag morgok.

– Nekem nem – mondja Jules. – De éppen sminkelte magát, és a nővéréhez beszélt, és arról fecsegett, hogyan csontozza ki azt a játékost, akivel együtt volt... Mi volt aneve, Mikkel?

– Igen – nyugtázom.

– Nos, ez csak durva volt – mondja Jules enyhe undorral. – És azt mondta, hogy ő csak egy hülye svéd, és nem fogja tudni, mi történik vele, mire ő végez vele.

– Ő egy ribanc – mondom Julesnak, miközben befordulok a környékemre.– És a nővére is. Van néhány társ a csapattal, akik olyanok, mint ők, de egyszerűen csak figyelmen kívül kell hagynod őket. Szeretik a figyelmet, még akkor is, ha az negatív.

– Sosem értettem meg az ilyen nőket – nevet Jules. – Szégyen a női nemre.

– Látod – ugratom egy gyors pillantással. Belül sötét van, és épphogycsak ki tudom venni a ragyogását a műszerfal fényeiben. Érzéki.– Én mondtam neked, hogy egy vagy a millióból, és ezért szedtelekfel.

– Garrettnek igaza van... Seggfej vagy! – mondja nekem incselkedve, de a hangja egy kicsit rekedtes. Ezután megfordul az ülésen, áthajol a konzolon, és a combomra teszi a kezét. Az izmok azonnal megugranak elismerésként az érintésétől.

– Ugye? – mormogom, ahogy a keze felcsúszik a lábamon.

– Hmmmm-hmmm– dorombolja, majd tenyérrel érinti a farkam, ami kezd megkeményedni. Alig veszem észre, hogy még egy balkanyart kell tennem, és káromkodok, amikor rám markol a nadrágom anyagán keresztül.

– Bébi – motyogom, kezeim szorosan fogják a kormányt. – Azt akarod, hogy karambolozzak?

– Dehogy – válaszolja, miközben ujjai megfogják a cipzáramat, és egy kicsit megrántják.– Jobb, ha koncentrálsz!

– Krisztus – motyogom, miközben a farkam teljesen megkeményedik, és a cipzár lecsúszik.

Egy a kibaszott millióból.

14. fejezet

 

JULES

 

Fordította: Soraya

 

 

Tiszta vágy által gerjesztett adrenalin árad bennem, ahogy Max reagál a merész tettemre.

Totál merész.

Teljesen ellentétben van velem.

Soha nem voltam durva vagy kezdeményező, de van valami Maxben, ami mindig arra hívogat, hogy lépjek ki a komfortzónámból. A mai este egy rendkívül fantasztikus esemény volt az életemben, és ez boldog és játékos érzést vált ki belőlem.

Határozottan vágyom Maxre.

A ma esti jégkorongmeccs fantasztikus volt, és kemény küzdelmes. A rendes játék végén a ColdFury és a Vancouver Flash 2–2-es döntetlent játszott. Nekem fogalmam sem volt, hogy ez mit jelent, de Kate elmagyarázta, hogy a csapatok öt perces hosszabbítást játszanak úgy, hogy a kapuson kívül mindkét csapatból csak három játékos lesz a jégen. Ebben az öt percben többször is megállt a szívem, miközben Max a csapatáért küzdött.

Amikor ez véget ért, és a játék még mindig döntetlen volt, Kate elmagyarázta, hogy büntetők következnek, és én soha életemben nem sikoltoztam annál hangosabban, mint amikor egy Flash játékos süvített Max felé a jégen. De zseniális volt, tökéletes és elképesztő, és igen, behúzta a győzelmet a csapatának azzal, hogy kivédte az összes lövést, miközben a Flash kapusa beengedett egyet.

A Houlihan'sben töltött idő ugyanolyan fantasztikus volt. A hangulat pezsgő volt, nézni a játékosokat és a szurkolókat, ahogyan a győzelmet ünneplik, és igazán fogalmam sem volt arról, hogy mennyire komolyan veszi ez a közösség a sportot és a csapatukat. Büszkeséggel és csodálattal néztem, ahogy Max a rajongókkal pózolt a képekhez, és autogramokat osztogatott. Én legtöbbször mellette álltam, karja védelmezően átölelte a hátamat. Nyíltan figyelmes volt velem, amire nem számítottam, vagy amire nem volt szükségem, de amit nagyra értékeltem, mivel én voltam az új lány a csapatban. És amikor Maxet elhívták, hogy pózoljon a képeken, vagy akár néhány csapattársával beszélgessen, Olivia és Vale történetekkel szórakoztatott ezeknek az őrült srácoknak a bandájáról.

Még az a szörnyű élmény semvolt elég ahhoz, hogy elnyomja a jókedvemet, amikor azt a lányt, Cassie-t hallottam a mosdóban, mert rájöttem, milyen szerencsés vagyok, hogy van valakim, mint Max, és hogy része lehetek a világának.

Igen, egy teljesen fantasztikus éjszaka, de van egy olyan érzésem, hogy mindez el fog halványulni ahhoz képest, ami most következik. Egy hosszú hét telt el mióta együtt voltunk, és a szex Maxszel felülmúlt mindent, amit valaha el tudtam képzelni. Még soha nem voltam olyannal, aki ennyire kompatibilis volt velemszinte minden szempontból, de kétségkívül a hálószobában. Mert amilyen édes Max a normális életében, egy kicsit furcsa az ágyban, és bár ehhez nem voltam hozzászokva, mert a saját szexuális életem meglehetősen unalmas volt, azon kaptam magam, hogy minden részét imádom.

Minden apró részletre reagáltam, mert arra vágytam, hogy minél közelebb lehessek Maxhez, és ez azt jelentette, hogy teljesen megnyíltam előtte. Abban a percben, amikor úgy döntöttem, hogy elengedem magam, és bízom abban, amit velem csinál, életem legrobbanékonyabb orgazmusait éltem át. Brutálisak és rémisztőek voltak oly módon, hogy rájöttem, hogy rabja tudnék lenni az ő szeretkezési stílusának, de egyben csodálatosak és kielégítőek is voltak.

Fájdalmasan vágytam, hogy újra átélhessem ezt, és ez az érzés párosult a csodálatos idővel, amit azzal töltöttem ma este, hogy Maxet néztem az ő világában van, és ez vidámsággal tölt el.

Szóval úgy gondolom, hogy a ma esti kalandot részemről egy kis merész lépéssel kezdem.

Könnyedén le tudom húzni a cipzárját, és ez csak azért van, mert szorosan feszül a duzzadó erekcióján. Az övvel azonban lehetetlen egy kézzel dolgozni, így gyorsan felülök, és kikapcsolom a biztonsági övet.

– Jules – figyelmeztet Max, de aztán becsukja a száját, amikor mindkét kezem odaér, dolgozzon az övcsatján.

Kinyitom a gombbal együtt, amikor az utolsó kanyart megteszi az utcában, ahol a háza áll. Max sziszegve veszi a levegőt a fogai között, és sikerül egy kicsit megemelnie a csípőjét, hogy lehúzhassam a nadrágját és kiszabadíthassam a farkát.

És remegő lélegzetet veszek, ahogy látom a műszerfalból áradó fényen keresztül.

Kibaszottul gyönyörű. Minden, amilyennek egy faroknak lennie kell. Hosszú, vastag ésgyönyörűen erezett.

Miket csinált velem ezzel a farokkal.

Csorog a nyálam, és érzem, hogy Max autója lassulni kezd, úgy gondolom, hogy lassan megérkezünk a kocsifelhajtóra, így nem vesztegetem az időt. Térdre kapaszkodom, átnyújtózkodom a konzolon, és lehajtom a fejem. Abban a pillanatban, amikor a farka feje eléri a nyelvemet, Max káromkodik, felhúzza a csípőjét, és túl erősen tapos a fékre, amitől a testem a műszerfal felé lökődik.

A karja villámgyorsan a derekamra fonódik, és anélkül, hogy egy ütemet is kihagynék, rásüllyedek, és olyan mélyen veszem a számba, amennyire csak tudom.

– Bassza meg, Jules – nyög fel, ahogyan felérek a hegyére, körbe nyalom a fejét, majd visszaszívom. A keze a tarkómhoz nyúl és finoman megmarkolja, mialatt néma fohászként a csípőjével köröz, hogy folytassam.

Az ő vágya az én vágyammá válik, a szükséglete az enyémmé. Minden egyes centiméterét be akarom kapni és azt akarom, hogy minden cseppjét nekem adja. Elkezdek fel-le mozogni a farkán, lihegésének és nyögésének hangjai arra sürgetnek, hogy gyorsabban csináljam. Körbe fonom kezemet a farka tövén, megszorítom és felfelé húzogatom.

Max ujjai megfeszülnek a hajamban, és azt motyogja: – Jules... lassíts.

Hmm…Nem.

Gyorsabban csinálom.

Max megrántja a hajamat. – Jules... Állj meg!

Erősebben szívom.

– A francba, Jules – morogja Max, miközben belemarkol a hajamba, és felhúzza a fejemet, másik kezét az arcomra helyezve. Finoman meghúzza, én végül kinyitom a szám, hogy felnézzek rá.

Pislogok, egy pillanatig meglepődők, hogy tisztán látom az arcát az autón kívülről érkező világítás miatt. Elfordítom a fejem, körülnézek és rájövök, hogy a garázsában vagyunk.

Fogalmam sincs, hogyan és mikor kerültünk ide, annyira elvesztem abban, amit Maxszel csináltam.

Felé fordulok, ránézek és vigyorgok, miközben sikerül a kezemmel felfelé simogatnom a farkát. – Mikor értünk haza?

Nem válaszol, hanem újra felnyög az érzéstől, majd kezeit az arcomra teszi, és vadul megcsókol. Rátapadok, egyik kezem még mindig a farka köré fonódik, a másik az ingét markolja. Birtokba veszi a számat, amitől nyögdécselek és behódolok neki.

Amikor elhúzódik, az enyémhez dörzsöli az orrát, és azt duruzsolja: – Imádom, amikor rajtam van a szád, bébi, de túlságosan is benned akarok lenni.

Szemhéjaim lecsukódtak a sóvárgással átitatott szelíd hangjától.

Akar engem.

Bennem akar lenni.

– Menjünk be – suttogom.

Max elhúzza az arcát az enyémtől, és a szavai gyengédsége ellenére, a szemei tombolnak a szükségtől és a vágytól. Görcsbe rándul a lábam között, és nagyot nyelek a mélyen elhatalmasodó érzelemcsomó miatt, ahogy azt látom, hogy Max arcára van írva, hogy mennyire kíván engem.

Egy pillanat töredékéig bámuljuk egymást, aztán mindketten eltávolodunk egymástól, és kikászálódunk az ajtókon. Megvár az autó elejénél, a nadrágja félig fel van cipzározva, hogy karcsú csípőjén megtartsa, de a farka feje kilóg a végén, fényes az előváladéktól és a nyálamtól.

A keze felém nyúl, és amint az ujjaink összekapcsolódnak, keresztülhúz a garázsán, majd hagyja, hogy előremenjek a házba, végül feltol a két kis lépcsőfokon, ami a mosókonyhájába vezet.

Kezeivel a csípőmön, nem szükséges sürgetnie, gyakorlatilag átrohanunk a konyháján, az előszoba mellett, ahonnan egy lépcső vezet a pincébe és a nappaliba, a hálószobájával a másik oldalon.

Valójában látótávolságon belül van a hálószobája, de kezeivel hirtelen elkapja a csípőmet, és balra fordít.

A krémszínű, alacsony támlájú kanapé jobb oldalán, különböző méretű, bordó-mokka-khaki színű téglalapok geometrikus nyomata.

Felsóhajtok, amikor a kanapé hátuljához lök, és a combom felső része nekiütközik, majd keze a farmerom elején, a gombomat és a cipzáromat tépi. Hallom, ahogy a hátam mögött élesen veszi a levegőt, a szájából kiáramló levegő megcsapja az arcomat, ahogy elfordítom a fejemet, hogy rá nézzek.

Mikor kinyitja a farmeromat, elkezdi letolni a nadrágomat és a bugyimat, szemei az enyémre szegeződnek, a szükségtől frusztrált, sötét pillantást vet rám, még akkor is, mikor az ajkai felfelé görbülnek.

– Bocsi bébi… de mondtam, hogy nagyon benned akarok lenni… – mondja Max magyarázatként. – Nedves vagy nekem?

– Azt hiszem, hogy fogadni mernék rá – mormolom mosolyogva.

– Jobb, ha ellenőrizzük – mondja ördögien, és keze a lábaim közé csúszik. Abban a pillanatban, mikor ujjai hozzám érnek, mindketten elmondhatjuk, hogy teljesen el vagyok ázva, a fejem hátrahanyatlik, és a szemeim lecsukódnak.

De ez csak egy incselkedő érintés, mert elhúzódik, és elkezdi lehúzni a farmeremet és a bugyimat a térdemig.

Lélegzete végigfut a combomon, miközben azt dörmögi: – Olyan kibaszottul szép vagy.

Színtiszta kéj hullámzik végig a gerincem tövében, keresztül lüktet a hasamba, majd a lábaim között telepszik meg. A remegés Max hangjában, ahogy durván lehúzza a ruhámat és az áhítat elég ahhoz, hogy epekedjek a vágytól és a puncim pedig összeszorul a szükségtől.

– Siess! – suttogom, miközben a kanapé támlájára támasztom a kezeimet.

Morajlás…talán inkább egy morgás hallatszik Maxből, ahogy tovább rángatja a szűk farmeremet. Határozottan egy morgás, ahogy azt motyogja – Bassza meg! – mielőtt feláll. Hallom a fólia szakadását, elfordítom a fejem, és látom, hogy feltekeri az óvszert. Aztán kezeivel felhúzza az ingemet a hátamon és érzem, ahogy a farka hegye hátulról súrolja a lábam között.

A bejáratomhoz löki magát próbaképpen, és bár a lábaim valahogy szétnyíltak a nyúlós farmernek köszönhetően, meg kell dolgozni azért, hogy belém kerüljön.

Végül a csúszós redőim megadják magukat, és néhány centit beljebb csúszik. Felszisszen az élvezettől, én pedig felnyögök a teltségtől, amit a farka hegye okoz.

– Még – mormolom, miközben egy kicsit megmozgatom a csípőmet.

Egyre jobban becsúszik, és hallom az elégedettség újabb moraját a mellkasa mélyéről. Meghajlítom a hátamat, lejjebb nyomom a köldökömet, és felemelem a fenekemet, hogy jobb szöget adjak neki.

Megdicsér. – Ez az.

Még néhány centivel beljebb csúszik, szinte már sóhajtozni kezdek a megkönnyebbüléstől, de aztán kihúzódik.

Tiltakozó hangot adok ki, ujjaimat a kanapén lévő párnába görbítem, és megpróbálok visszacsúszni rá. De aztán belém csapódik, és nem tehetek ellene, felkiáltok: – Igen…Úristen…Max…így.

– Keményen akarod? – morogja, ahogy kihúzódik szinte teljesen a hegyéig, majd visszacsapódik.

Elakad a lélegzetem, szóval minden, amit tenni tudok, kétségbeesetten bólogatok és forgatom a csípőmet, csendben többért könyörgök.

– Jó érzés? – húzódik ki és nyomul vissza.

Ismét erősen bólogatok és felmordulok, mint egy állat, amikor kihúzódik.

Max keze végigfut a gerincemen – az ingem alatt, a melltartó pántja felett – finoman simogatva a bőrömet, még akkor is, amikor kicsúszik, és nyers erővel visszacsapódik, egyik kezét még mindig szorosan a csípőmön tartva. Egészen felsiklik, míg erős ujjai meg nem ragadják a tarkómat. Halk zümmögést hallok a torka mélyéről, ahogy ismét visszahúzódik, farka lassan kicsúszik a nedves puncimból, egy pillanatra megáll, hogy ne csússzon ki teljesen.

A keze a nyakamon összeszorul. Ujjai a csípőmbe mélyülnek. Aztán erősebben belém vágódik, mint valaha, és felkiáltok az élvezettől, mert eltalált bennem valamilyen varázslatos pontot. Miközben a nyakamnál és a csípőmnél fogva szorosan tart, hogy ne tudjak mozdulni, Max brutális tempót indít a testemben, és erőteljesen ki-be csúszik. El akarom fordítani a fejem, hogy az arcába nézhessek. Képzeletemben az arca kipirult, szemeit a fenekemre szegezi, ahogy a farkát nézi, ahogy belém vágódik.

De nem tudom, mert erős kezek tartanak a helyemen, és rájövök… inkább ezt szeretném. Inkább akarom, hogy ő irányítson ebben a pillanatban, hagyom, hogy végre elvegyen valamit, amit akar, azzal a tudattal, hogy ezzel szinte állatias állapotba kergetem.

– Jól vagy? – kérdezi Max rekedt hangon miközben kefél engem.

Nem…ahogy ismét belém veti magát.

– Jobban…– sikerül kiböknöm a morgások és sóhajok között.

– Annyira jó vagy – nyög fel, miközben kezét a csípőmről a lábaim közé csúsztatja elölről. Ujjai megtalálják a csiklómat, nyomást fejt ki rá, belülről pedig súrlódást, ahogy ki-be nyomul bennem.

A semmiből jött és meglepett. Egy orgazmus, ami véget vet minden orgazmusnak, úgy tűnik, végig rezonál a testem minden egyes négyzetcentiméterén és olyan brutális erővel, hogy sikításra nyitom a számat, de nem jön ki hang, mert elfogyott a levegőm.

Erősen megborzongok, a puncim pedig akaratlanul összehúzódik Max farka körül, és tudom, hogy érzi, mert megroggyan egy pillanatra, mielőtt szinte teljesen kirántja, és még egyszer utoljára hazahajt, ahol mélyen belém nyomul.

Úgy tűnik, hogy a nevem kiszakad a torkából egy hosszú nyögéssel, elnyújtva minden szótagot. – Julianne.

A fenekemhez dörgölőzik, ahogy elélvez, az ujjai elernyednek-összehúzódnak a nyakam körül, látszólag szinkronban a spermájával, amiről tudom, hogy megtölti az óvszert.

Hallom, ahogy Max mély lélegzetet vesz, majd a kezei a párna hátuljához érnek, hogy az enyémek mellett megpihenjenek. Addig süllyeszti a testét, míg a hasa és a mellkasa a hátamnak nyomódik és a nyakamba bújik.

– Istenem, Jules – suttogja olyan módon, amiből tudom, hogy neki is elakadt a lélegzete. – Megőrjítesz.

– Jó értelemben? – suttogom vissza mosolyogva.

– A legjobb módon – mondja, majd egy puszit nyom az arcomra, mielőtt felegyenesedne.

Megsemmisültem, szóval helyben maradok, míg kihúzódik belőlem, de mikor keményen azt morogja, hogy – Hát ez kurva jó! – felegyenesedem, és szembe fordulok vele.

– Mi a baj? – kérdezem, majd követem tekintetét, amely a farkára szegeződik, meglepően még mindig vastag és hosszú. A farka szépségétől eltekintve, tátott szájjal az óvszerre bámulok, amelyen felülről indulva egy hatalmas lyuk van, és felúton felszakadt a farkán. A spermája kifolyik és egy nagy csepp a padlóra hullik éppen akkor, amikor érzem, hogy a belső combomon is folyni kezd.

– Ó, a francba – suttogom döbbenten.

Tekintete az enyémre emelkedik, és megtelik undorral.

– Bántottalak?

Meglepetten rándulok meg, értetlen tekintettel az arcomon. – Micsoda? Nem!

– Olyan keményen dugtalak meg, hogy kiszakadt az átkozott gumi, Jules – köpi ki, miközben lebámul az összeroncsolódott gumidarabra, hangjából önhibáztatás hallatszik.

Istenem. Az arckifejezése…tele van megdöbbenéssel és zavartsággal. Ott állok, és tátott szájjal bámulok rá, nadrágom a térdemet szorítja, Max élvezete folyik le a lábamon. Kezemet a számhoz kapom, és sikerül az ajkaimra szorítanom, mielőtt az első kacaj elhagyja a számat. De ez nem elég, hogy elrejtsem, és Max felkapja a fejét, tekintetét rám szegezi. – Szerinted ez vicces?

Szemeim jókedvűen összeráncolódnak, elhúzom a kezem, és egy dorgáló mosolyt küldök felé.

– Szerintem az, ahogy most kinézel, baromi imádnivaló.

Max forgatja a szemeit, és azt mondja: – Elszakadt az óvszer, Jules.

– Igen, elszakadt – értek egyet, majd nem tehetek róla és felsóhajtok. – Ez volt a legjobb dugás az életemben.

– Komolyan? – kérdezi, miközben csodálkozva rám néz. – Csak ennyit tudsz mondani?

– Aha – mondom, ahogy megrebegtetem a szempilláimat. – Fogamzásgátlót szedek, szóval a teherbeesés lehetősége egyenlő a nullával. És tiszta vagyok, nincs miért aggódnod.

– Olyan keményen dugtalak – morogja ismét, és láthatóan képtelen túllépni rajta, hogy elszakadt az átkozott óvszer. – Soha nem veszítettem el így az irányítást. Ilyen még soha nem fordult elő velem.

Huncutul rávigyorgok. – Ezt érthetem úgy, hogy te is tiszta vagy?

– Jules – morog rám, de látom a legapróbb görbületet az ajkán. – Komolyan beszélek. És persze, hogy tiszta vagyok.

Teszek egy tétova, kacsázó lépést felé, vigyázva, nehogy megbotoljak és arcra essek, mert annyira összeszorultak a lábaim.

– Én is komolyan mondom, Max. Ez fantasztikus volt, és szeretném újra megtenni, pont így és hamarosan. Bár úgy érzem, hogy írnunk kellene az óvszergyártó cégnek, hogy a termékük szar, és nem bírja Max Fournier nagy és erős farkát. Ki tudja, talán kijavítják a terméket, és utána ajánlanak neked egy jóváhagyási szerződést.

– Jézusom, kibaszottul aranyos vagy – mondja, miközben rám mosolyog, majd a tarkómhoz teszi a kezét, és magához húz egy csókra. Készségesen viszonzom. Amikor elhúzódik, és azt mondja:

– Takarítsunk fel, és menjünk az ágyba.

– Újra ezt fogjuk csinálni? – kérdezem félrehajtott fejjel.

– A fenébe is, igen – mondja gyorsan. – És gondolom ez azt jelenti, hogy mellőzhetjük a gumit, ugye?

– Szart sem érnek egyébként sem– mondom egyetértően.

Max nevet, és újra megcsókol. Kicsit megingok, de sikerül egyenesen maradnom.

– Mivel érdemeltelek ki? – kérdezi csodálkozva.

– Úgy tűnik, hogy minden jó dologgal – mondom neki, de belül keményen mosolygok, mert én vagyok az, aki kapott egy csodát, amikor ez a férfi bekerült az életembe.