11.-12. Fejezet

 

11 fejezet

 

MAX

 

 

Fordította: Hannah

 

Lassíts, lassíts, lassíts.

Lassíts a kurva életbe, Max.

Kétségbeesetten próbálom magam visszafogni, hogy ne viselkedjek úgy Julesszal, mint egy ősember, amíg a hálószobába viszem. Még soha senkit nem kívántam ennyire, mint ezt a nőt, és emiatt sajnos egy kanos tinédzser szintjére csökkentett, aki mindjárt elélvez.

Nem hazudtam, amikor azt mondtam Julesnak, nincsenek elvárásaim a ma éjszakát illetően. Őszintén, fogalmam se volt, hol kötünk ki ma este, és nem is érdekelt. Tudtam, hogy előbb-utóbb itt kötünk ki.

De abban pillanatban, amikor a keze megérintette az övemet, hirtelen igenis érdekelt.

Nagyon.

És most úgy érzem, elveszítem az irányítást. Egyszerre izgató és ijesztő, és ráébredek arra, hogy Jules az a nő, aki teljes mértékben megsemmisíthet.

Átrobogva a hálószobám ajtaján, enyhén oldalra fordulok, hogy a könyökömmel elérjem a falon lévő kapcsolóját a mennyezetbe süllyesztett világításnak. Meleg fényű, hangulatvilágításba borul az egész szoba.

Az ágy felé veszem az irányt, felmászok az ágyra, miközben Jules szorosan kapaszkodik belém, és lefektetem magam alatt. Mély levegőt veszek, és lepillantok rá... látnom kell a tekintetében, hogy folytathatom.

– Jól vagy? – kérdezem.

– Jobban leszek, ha megcsókolsz – suttogja mosolyogva.

– A hölgy csókra vágyik – mormolom, miközben tekintetem a szájára siklik.

– Többek között – mondja csípősen.

Felemelem tekintetem, és a szemébe nézek.

– Mindent megadok.

Válaszul Jules kezeivel a tarkómba kapaszkodik, és engem felhasználva felhúzza magát, majd a száját az enyémre tapasztja.

Ez az, bassza meg.

Ráereszkedek, fejét a párnámra hajtva, és felfalom a száját, miközben testsúlyom nagy részével ránehezedek. Csípőm tökéletesen illeszkedik az övéhez, farkam a lába közötti melegségbe fészkelve.

Jules felnyög, én meg hozzádörgölőzöm.

Jules hangosabban nyög.

Bassza meg... higgadj le Max, higgadj le.

De nehéz, mert azon kapom magam, hogy millió különböző dolgot szeretnék egyszerre. Csókolni akarom napkeltéig, és megérinteni bőrének minden milliméterét. Annyiszor juttatni orgazmushoz, amíg könyörög, hogy hagyjam abba, és szeretnék mélyen bele temetkezni. A száját akarom a farkamon. Számat a punciján. Teljesen fel akarom falni és tisztára nyalni. Elszakadok a szájától, csókokat szórók az állkapcsára, lefelé haladva a nyakán. Lejjebb csúszok a testemmel az övén, ahogy a szám lefelé vándorol nyaka tövére, végül a melleihez, orrommal közéjük furakodva, az ingén keresztűl. Jules keményen belemarkol a hajamba.

– Nyugi – mondom neki, közben kezemmel felfelé tolom az anyagot, egészen a mellei fölé.

Egyszerű, fehér pamut melltartót visel, ami kissé áttetsző, és a szám kiszárad az anyagnak feszülő kemény mellbimbók látványától. Ujjaimmal megpöccintem az elülső kapocsnál, és a melltartó szétnyílik, feltárva előttem a gyönyörű melleit.

Kiszáradt számban azonnal összefut a nyál, ahogy finoman megszorítva tesztelem melleinek súlyát. Hüvelyk és mutató ujjam közé csippentem a mellbimbóját, megmorzsolva, amitől Jules csípője felemelkedik az ágyról. Jézusom... megjósolni sem tudom mit fog tenni, amikor a csiklójához érek.

Egyik karommal átölelem a hátát, és oldalra fordulunk. Szája felkutatja az enyémet, és ismét csókolózunk. Csókunk mély és buja, mindent felemésztő, még jobban felizzítva a köztünk lévő tüzet.

Kezünk bebarangolja egymás testét. Körmei a hátamat kaparják, az én kezem pedig farmerje hátuljához, a bugyija alá csúszik, hogy megmarkoljam a fenekét. A ruhák lekerülnek, kezünkkel varázslatos mód lehámozva anélkül, hogy megtörné heves csókunkat.

Mikor mindketten teljesen meztelenek vagyunk, testünk egymáshoz simul, lábainkat összefonva. Mellei a mellkasomhoz lapulnak, farkam keményen feszül a hasának, csapdában ejtve. A bőre selymes, ahogy a lábával lábamat simogatja.

Esküszöm órákig tudnám ezt csinálni, még így is, hogy szinte szédülök, annyira vágyom, hogy benne legyek.

Jules elhúzza száját az enyémtől, fátyolos szemmel felnyög.

– Max... még.

– Mondd mit szeretnél, bébi – sürgetem, miközben kezem a bordáiról csípőjére vándorol.

Villámgyorsan megragadja a kezem, és a lába közé nyomja. Pulzusom az egekbe szökik, ujjaim könnyen megtalálják nedves punciját. Végigsimítokredőin, és gyengéden körözök a csiklóján.

– Így? – kérdezem.

Csípőjét előre dönti, és megerősítésként felnyög.

– Vagy így? – kérdezem belehatolva egyik ujjammal.

– Ó, istenem! – válaszol.

És istenem... a puncija erősen rászorít az ujjamra, én meg majd elszédülök, annyira vágyom rá, hogy magamévá tegyem.

Lehajolok, ismét megcsókolom, mielőtt kiveszem a kezem a lábai közül. Tiltakozóan morog, de megnyugtatom.

– Csak egy perc, Jules. Hadd vegyek egy óvszert.

Feltérdelek, egyik kezemmel a matracon támaszkodva, áthajolok fölötte, hogy elérjem az éjjeliszekrény fiókját. Majdnem összerogyok a saját súlyomtól, amikor Jules a farkam köré fonja a kezét. Fejem lehajtom, a szemem behunyom, miközben Jules keze, fel-le jár a farkamon határozott mozdulatokkal. Érzem kibuggyanni az előváladékot, beborítva a kezét, benedvesítve a bőrömet.

Mély levegőt veszek, kinyitom a szemem, és feltolom a csípőm. Jules egyetlen mozdulatot nem hagy ki, miközben kihalászom az óvszert, és becsapom a fiókot. A fóliával babrálok, végül kibontom, és kiveszem a gumit.

Jules hüvelykujja megérinti a farkam hegyét, és a golyóim bizseregni kezdenek. Szabad kezemmel megfogom a csuklóját, és gyengéden elhúzom. Kis tiltakozó hangot ad ki, de azonnal dorombolni kezd, amint lábai közé térdelek. Szemei bronz színűre sötétednek, és készségesen nézi, ahogy felhúzom az óvszert.

– Jézus Krisztus – motyogom. – Remegnek a kibaszott kezeim.

És tényleg remegnek... nagyon.

Annyira kívánom, hogy benne legyek, az egész testem remeg.

De aztán Jules kinyújtja kezét, és ráteszi az enyémre.

Tekintetem az övére réved, ő meg kedvesen mosolyog. Egy kedves, megértő mosoly, ami azt sugallja, megérti. Hogy ő is ugyanazt érzi, és hogy mindketten arra készülünk, hogy megrengessük egymás világát.

Egy kimért nyugalom fut át rajtam, amitől a kezem remegése csillapodik, de egyáltalán nem csökkenti a vágyat, ami szikrázik bennem. Helyette egyedül az óvszerre összpontosítok, ahogy az simán felgördül, miközben Jules a melleire teszi kezeit, és elkezd játszadozni a mellbimbóival.

– Atyám, ez milyen szexi – dicsérem, majd fölé hajolva, arcommal eltolom a kezeit. Nyelvemmel körkörösen megnyalom az egyik bimbót, majd fogaimmal harapdálom. Jules teste ívbe feszül, és felnyög, és amikor azt mondja:

– Max... szükségem van rád, most.– Ez cselekvésre sarkall.

Ismét felemelkedek, egyik tenyeremmel a matracon támaszkodok, míg a másikkal a nyílásához igazítom a farkam. A hegyét belemártom a nedves redőkbe, majd lassan bele hatolok. Csodás részletességgel érzem, ahogy puncija tágul és illeszkedik körülöttem, forrón és nedvesen és olyan kibaszott szorosan.

Lassan merülök el benne, milliméterről milliméterre, míg teljesen benne vagyok, s akkor csak megállok.

Magamba szívom a pillanat minden mozzanatát. Jules sötét, vágytól lángoló szemét. Ziháló mellkasát, és körülöttem lüktető punciját. Finom kezét a seggemen, körmei készenlétben, hogy húsomba marjanak, a farkam pedig megkönnyebbülésre vágyik. Lehajtom a fejemet, és homlokomat a homlokához érintve suttogom:

– Jules? 

– Igen, bébi – válaszol sóvárgó nyögéssel.

Felemelem a fejem, és ránézek.

– Mondd el, mit szeretnél.

Kezei felkúsznak a hátamon, a bordáimon át, végül megpihenve a mellkasomon.

– Hogy érted?

– Nos – mondom, miközben csókot hintek a szájára. – Mindenféleképpen gyönyörű és édes vagy, meg tudnálak dugni lassan, hosszasra nyújtani az első alkalmat, mindketten hosszasan, nyugodtan élveznénk el. De ugyanakkor tüzes és erős vagy, és meg tudnálak dugni keményen és gyorsan, úgy mindkettőnknek elszállna az agya. Nem igazán tudom, mit tegyek veled, és csak hogy tudd, bármelyiket is választod, annak ellenkezőjét csináljuk a következő alkalommal. De hölgyválasz... hogyan szeretnéd?

Jules halkan kuncog, tekintetében huncutság és humor villan. Tövig benne vagyok ebben a nőben, erre ő szórakozik rajtam.

Kurvára imádom.

– Hmmm– mondja, miközben mérlegeli a lehetőségeit. Széttárja ujjait a mellkasomon, majd lecsúsztatja ás megcsípi mindkét mellbimbómat. Megrázkódok, a bennem szikrázó gyönyörtől, majd folytatja. – Azt hiszem első alkalommal, kicsit mindketten elveszítjük az önkontrollt. Szóval, szerintem keményen és gyorsan a legjobb választás.

– Biztos? – kérdem tőle, megtolva a csípőmmel.

Bólint, majd ismét nyakam köré fonja kezeit, hogy közelebb húzhasson magához. Mielőtt a szánk egybeolvad azt mormolja.

– Adj bele mindent, Max. Mindent viszonzok.

– Krisztusom – sikerül kinyögnöm, mielőtt megcsókolom, majd beleadok apait anyait.

 

—

 

Belehatolva felívelek, felemelve így Julest is az ágyról. Felkiált, a háta ívbe feszül, körmei a mellkasomba marnak, miközben az orgazmusom átsuhan rajtam.

Szent szűzanya kibaszott Jézus.

– Annyira jó – kántálja Jules, miközben visszaesek az ágyra, ő meg a mellkasomra. – Annyira jó.

Zihál a mellkasom, Jules teste meg csúszkál rajtam, mert mindketten kurvára leizzadtunk. Háta köré fonom a karjaimat, hogy helyben tartsam. Jules a nyakamhoz fordul, és gyengéden megcsókol.

– Ennyit a lassú és édesről – mondom neki, miközben ismét levegőt veszek.

– Majd lesz az is – kuncogja.

– Tizenöt perc – mondom.

Jules felhorkan.

– Oké. Fél óra – helyesbítek.

Mert basszus... a második alkalom is annyira magával ragadott, mint az első, és a testem minden porcikája kimerült. A két legerőteljesebb orgazmus volt, amit valaha átéltem.

Julesnak három, mert először a ki-be sikló farkamtól élvezett el. Másodszor, számmal a lába közt kezdtük, elélvezett, majd rám ült, és újabb orgazmusba lovagolta magát.

Kibaszottul káprázatos volt. Garantáltan ez lesz az emlékkép, amire kiverem, amikor úton leszek.

Oldalra fordulunk, én meg felnyögök, amikor a félkemény farkam kicsusszan belőle. Puha csókot lehelek a szájára, majd azt mondom:

– Hadd intézzem el az óvszert.

Jules bólint, felkelek az ágyból, és beslattyogok a fürdőbe. Gyorsan megszabadulok az óvszertől, és megtorpanok, amikor meglátom magam a tükörben. Zúzódás van a mellkasomon, ahol Jules először rám tapadt a szájával, és karmolásnyomok a hasamon, ahol belém mélyesztette a körmeit, amikor meglovagolta farkamat. Ha voltak fenntartásaim, ami azt illette, hogy keményen megdugjam, azok el is szálltak. Ahogy megígérte, pont olyan keményen viszonozott mindent, én meg imádtam.

De alig várom, hogy megpróbáljuk a lassú hosszas dugást. Szorosan egymáshoz simuló testek, és a szemébe nézve. Csak lassan mozogva. Igen, biztos az is pont olyan fantasztikus lesz.

Amikor visszamegyek a hálószobába, Julest a takarók közé bebújva találom, arcával a párnán, tekintetével követ, ahogy mozgok a szobában. Amikor az ágyhoz érek, meghívásként felemeli a takarót. Lefekszem, Jules pedig betakar.

Az oldalunkon fekszünk, arcunk centiméterekre egymástól, s csak nézzük egymást. És igen... órákig tudnám nézni is. Azok a szemek, melyek a kedve függvényében változnak, a kis szeplők az orrán és az arcán, amelyekről ma este megtudtam, hogy a vállán is vannak. Persze az orrán lévőket észrevettem ezelőtt is, de közelről gyönyörűek, és oly sokat tesznek hozzá az arca karakteréhez, amely szerintem lenyűgöző.

Jules mosolyog, tekintete ragyog és csillog az elégedettségtől.

– Miért vagy ilyen rendes fickó, Max?

– Egyik pasi sem szereti, ha úgy vélekednek róla “rendes fickó” – húzom az orrom, incselkedve. – Az olyan unalmasnak hangzik.

Imádnivalóan forgatja a szemét. De aztán azok a szemek kissé elsötétülnek, majdnem mokka kávé színűre, és ezt azt jelenti, komolyan gondolja.

– Magyarázd el nekem. Miért vagy olyan udvarias? Miért fektetsz belém annyi energiát? Miért töltesz annyi időt egy nővel, akinek egyszerűen nincs sok viszonozni valója?

Kinyújtom a karom, a derekára csúsztatom, és a hátához lapítva a tenyerem, kicsit közelebb húzódok hozzá. Tudom, nem szép kérdéssel válaszolni egy kérdésre, de ez esetben szükséges.

–  Jules... miért nem látod azt, amit én? Miért nem tudod magadról azt, amit én tudok rólad?

– Mert soha nem látjuk magunkat úgy, ahogy mások – suttogja, és ebben nem téved.

– Akkor nyisd ki a szemed kicsit jobban – dorgálom meg enyhén, mielőtt odahajolok, és könnyed csókot lehelek ajkaira. Elhúzódok, és elmondom hogyan látom igazán. – Nem találkoztam még senkivel, aki annyira gondoskodó és nagylelkű lenne, mint te. Elképesztő a munkamorálod. Bátor és erős vagy. Soha nem hallottam, hogy valami negatívat mondtál volna valakiről vagy valamiről. Egy nagyon kemény szakmában dolgozol, az idősgondozás a legtöbb ember szerint szar munka, de te mégis ezt csinálod, mert együttérzel velük. Hűséges vagy, és nemrég megtudtam, hogy hajlandó vagy kockázatot is vállalni. Végtelenül szereted az unokahúgodat és unokaöcseidet, és önkéntesen feladtad a gondtalan életed, nagy áldozatot hozva, a saját boldogságod árán, hogy gondjukat viseld. Okos vagy, vicces és a néha felbukkanó szarkazmusodat is imádom. Szóval remélem, ez tiszta lesz számodra, amit gondolok, hogy egy a millió között nő vagy, és bébi...ez ritkaság. Létfontosságú volt, hogy elkapjalak, mielőtt valaki megelőz.

Jules kuncog, csillognak a szemei... ismét arany barnára színre váltva.

– Nos, igazán jó vagy az egész levenni-a nőt-a-lábáról féle dologban. Biztosan sok gyakorlatod van benne.

– Igazából csak egy komoly kapcsolatom volt ezelőtt – válaszolok nyíltan. – És nem voltam valami jó benne.

– Mesélj – szellemeskedik.

– Nem tettem oda magam – vallom be. – Olyan első szerelem féleség volt. Tizenhat éves voltam, amikor megismerkedtünk, és egy darabig távkapcsolat volt, amikor bevettek a NHL-be, majd ő is követett Floridába, amikor a Spartansnál játszottam.

– Mi történt?

– Semmi sem történt– mosolygok fanyarul. – Csak egyszerűen nem tettem elég erőfeszítést, tudod? Azt hittem elég, ha szerelmes vagyok, és a dolgok elrendeződnek. Alighanem jóval azelőtt kiszeretett belőlem, mire észrevettem, mi történik. Ő szakított, mert nem tudtam elég energiát szentelni rá.

– De biztosan tudta, hogy együtt lenni egy NHL sportolóval... valakivel, akinek utaznia kell...

Félbeszakítom.

– Nem, nem az együtt töltött idő miatt, vagy annak hiánya miatt. Hanem annak minősége. Nem érezte, hogy elég fontos számomra, ez meg az én hibám.

Egy pillanatig elgondolkodik a dolgon, egy pillanatra lesüti szemeit, majd ismét rám néz.

– Úgy hangzik, mintha tanultál volna belőle akkor.

– Igen – mondom gyengéden, hátáról az arcához viszem a kezem. – Megtanultam, ha valaki elég fontos, egyáltalán nem nehéz megadni neki azt, amire szüksége van. Szinte természetesen jön.

Jules szemei kikerekednek, és igen... felfogja, amit mondok.

Megérti, hogy fontos számomra.

– Max? – suttogja.

– Igen, bébi?

– Remélem, tudom viszonozni, amit tőled kapok – mondja vonakodva – Szeretném. Szeretnék mindent megadni, amit érdemelsz, de néha úgy érzem, mintha a világ rám szakadna, és nehéz megfelelő sorrendet állítani. Nagyon, nagyon kedvellek, és akarom, hogy elsődleges szereped legyen az életemben. Ha valaha úgy érzed, hogy nem vagy az, szólnod kell.

Odahajolok hozzá, és megcsókolom, amikor elhúzódok, elmondom neki egyenesen.

– Teljesen jól csinálod, Jules. És én is nagyon-nagyon kedvellek.

12. fejezet

 

JULES

 

 

Fordította: Hannah

 

Tudom, hogy a hokimeccset kellene figyelnem, de nem tudom levenni a szemem a kapuban álló Maxről. Biztos vagyok benne, hogy bőven van akció, a pálya másik végében, de mégis Maxet nézem.

Vajon furcsának találná?

– Ne bámuld már Maxet – mondja Kate, áthajolva a minket elválasztó két gyerek,Annabelle és Benfölött. Tőlem jobbra Levy és Rocco ülnek.

– Nem tehetek róla – vigyorgok felé.

– Nem, gondolom nem – jegyzi meg együttérzően.

El sem hiszem, hogy itt ülök. Max ma reggel lepett meg a jegyekkel, amikor megjelent a lakásomnál. A meglepetés része volt egy nagyon forró csók is, mert amint kinyitottam az ajtót, kihúzott, hogy a gyerekek ne lássák, és még a szuszt is kicsókolta belőlem.

Egy mély csók volt, vággyal és feszültséggel fűtve, mert egy hosszú, hosszú hét telt el azóta, amióta szexeltünk. Elismerem, Halloween éjszakáján, sokat szexeltünk, de nem volt elég, hogy átsegítsen minket a külön eltöltött időn. És azt hiszem, az elmúlt hét nap elég előzetes betekintést adott arról, hogy milyen megpróbáltatásokkal kell majd szembenéznünk a kapcsolatunk alatt, a hihetetlenül elfoglalt, egymástól független folytatott életünk miatt.

Vasárnap reggel, miután felébredtünk, először szeretkeztünk, majd Max elvitt Kate-hez és Zackhez, hogy felvegyük a gyerekeket. Azután meghívott reggelizni, majd hazavitt minket a lakásomhoz. A nap hátralevő részében edzése volt, és csapat megbeszélés. Akkor este festéssel ütöttem el az időt.

Hétfőtől csütörtökig sem volt több időnk egymásra. Folytattam a megszokott munkaprogramomat aSweetbrierben reggel héttől délután négyig, aztán minőségi időt töltöttem a gyerekekkel, amíg eljött a lefekvés idejük. Azután kb. nyolctól éjfélig festettem. Max elutazott, mert idegenben játszottak, így kedden és szerdán egyáltalán nem találkoztunk. Pénteken este tartottak csapat megbeszélést, ezért nem volt alkalmam látni. Számításaim szerint a hét alatt összesen négy órát voltunk együtt, és ez idő alatt csak egy-két forró csókot váltottunk, miután a gyerekek lefeküdtek. De azután Max magamra hagyott a festészetemmel, mert azt mondta, nem fogok pénzt kapni, hacsak le nem gyártok valamit.

Ezt keserű volt hallani. Arra akartam használni a tehetségemet, hogy eltartsam magunkat. Max segítségével kaptam egy remek lehetőséget, de az semmit sem enyhített, ami az időhiányomat illeti, így kevesebb időt tölthettem Maxszel. Ez igazán szívás, mert hosszú ideje most először szeretnék valami magam számára, és ugyanakkor hosszú ideje először, nincs lelkiismeret-furdalásom miatta. Max megértette velem, hogy nem baj, ha magamnak szeretnék valamit. Azzal, hogy visszavezetett a festészethez, segített ezt valóra váltani, szeretek festeni, és bónuszként pénzt is kereshetek vele.

– Szóval, mit csináltok ma este Maxszel? – kérdezi Kate, amikor nincs semmi akció a jégen.

Kate mindent megtanított a tévé szüneteket illetően, és miközben tekintetem Maxen tartom, aki lassú köröket ír le a jégen a kapu előtt, hogy mozgásban maradjon, azt felelem:

– Max mondta, hogy a csapat az arénával szembeni bárban szokott összegyűlni, és oda szeretne elvinni.

Igen, Max szórakozni akar a meccs után, holott én csak egy csendes estét szeretnék eltölteni vele, de az volt a benyomásom, hogy ez fontos számára.

– Houlihan’s– mondja Kate bólintva.– Büszkélkedni akar veled.

Max a tudtom nélkül a hét elején megkérdezte Kate-től, hogy vigyáz-e a gyerekekre ma este ismét. Nem örültem neki, mert úgy tűnt, hatalmas teher Kate-nek, és így már egymás után két szombaton felügyelte a három kicsikémet.

Nem hiszem el a teóriáját, miszerint Max büszkélkedni akar velem, nem azért, mert nem érdemes, mert valószínűleg igaz, hanem, mert van valami, ami ennél sürgősebb.

– Biztos nem gond, ha ma este nálatok lesznek a gyerekek? – kérdezem, felé fordulva a székemen, végre elszakítva tekintetem Maxről. – Nem érzem túl jól magam miatta.

– Csajszi, kérlek... a meccs utáni esték nálunk nagyon visszafogottak. Zack mást úgysem akar csinálni, mint a fotelében ülni egy sörrel, a gyerekek meg kidőlnek, amint hazaérünk. Ez késői óra számukra.

Ennek bizonyítéka, hogy Annabelle a szemét dörzsöli az utóbbi tizenöt percben. Miközben Levy és Rocco teljes mértékben a meccset figyelik, Annabelle kissé unta magát, és már rég kidőlt volna, ha Ben nem ül mellette. Annak ellenére, hogy egyidősek Bennel, a fiú régóta hokis körökben mozog, így érdekli a meccs. Annyira édes kisfiú... egyik percben a jégen játszó édesapjának drukkol, másikban oldalra fordulva beszélget Annabelle-lel.

– Ha te és Zack bármikor el szeretnétek menni valahova kettesben, csak hívnotok kell. Seperc alatt megyek Benért – ajánlom fel.

– Kedves vagy – feleli Kate mosolyogva.– Szavadon foglak. Különben is, ezt csináljuk. A ColdFury egy család.

Összerezzenek ezektől a szavaktól, mert ez egy elég ütős kijelentés. Tagja vagyok a ColdFury családnak? Úgy értem, Maxszel nem vagyunk házasok, és csak öt hete ismerjük egymást... de mégis... úgy tűnik nem okozott neki gondot, hogy megkérje Kate-et és Zacket, hogy vigyázzanak a gyerekeimet. Azért, mert most, hogy együtt vagyunk, automatikusan be lettem véve a csapatba?

– Figyelj csak – mondja Kate miközben közelebb hajol hozzám. – Minap bent voltam a Fleurish-ben, Steve és Olivia megmutatták a festményeidet, és Jules, lenyűgözőek. Úgy értem, Max mondta, hogy fantasztikusak, de amikor megláttam őket... egyszerűen ámulatba ejtettek.

Az arcom kivörösödik, de próbálom némileg megőrizni a méltóság látszatát.

– Nos, köszönöm... kedves, hogy ezt mondod, Kate.

Kate bólint.

– És arra gondoltam, felkérlek, fess egy képet nekem, amit karácsonyra ajándékba adhatok Zacknek. Esküszöm, olyan nehéz neki vásárolni, de gondoltam csináltatnék egy portrét Benről, de ne legyen egy megszokott portré. Szeretném, ha merész színekben pompázna... amitől kissé absztrakt hatású lenne.

Tiszta boldogság fut át rajtam, és buzgón bólintok. Még soha nem kértek fel, hogy személyre szólóan fessek valakinek, és ez több mint hízelgő.

– Szívesen megteszem. De semmi esetre nem fogsz érte fizetni. Örömmel adnám oda, csak úgy.

Kate a szemét forgatja, majd odahajol hozzám, és megveregeti a térdemet.

– Igazán cuki vagy, Jules, de komolyan... légy okos az ördögbe. Ez a te üzleted, a megélhetésed. A tehetségednek ára van.

– De nem tudnám...

– De igen. – Majd ellentmondást nem ismerő hangon azt mondja. – Ha mégis annyira zavar a dolog, adj egy öt százalékos árkedvezményt vagy valami hasonló, de vagy fizetek, vagy nem kérem a festményt.

Kissé leesik az állam, kemény hozzáállását látva, de aztán becsukom a szám. Elpirulva bólintok. – Oké, ha ennyire biztos vagy a dologban.

– Biztos vagyok, biztos vagyok – mondja vigyorogva. – Most pedig fordulj meg, és figyeld a pasidat miközben véd.

A jég felé nézek, és azonnal Maxre szegezem a tekintetem, a korongot elvetették és megkezdődött a játék. És a fenébe is... még a nagy, ormótlan védő felszerelésben is fenomenálisan néz ki.

Nem is tudatosult bennem igazán, amíg be nem léptem az arénába a gyerekekkel.

A pasim profi hoki játékos.

Max Fournier a pasim... a CarolinaColdFury csapat kapusa.

Az elmúlt öt hétben, egyszer sem gondoltam erre, valószínűleg azért, mert nem töltöttünk együtt olyan sok időt, de a kialakuló kapcsolatunk nem is arról szólt. Hanem egyférfiról, aki egy nővel találkozgatott, akinek segíteni akart és felemelni, és egy nőről, aki esélyt adott egy férfinek, aki hitt benne.

De itt... hallva, ahogy a rajongók a nevét kiáltják, vagy torkuk szakadtából ordítanak, amikor kivédi a korongot... mámorító tudni, hogy a pasi az enyém.

 

—

 

A meccs után Kate bevisz az öltöző melletti terembe, ahol a játékosok hozzátartozói gyűlnek össze. Ott várakozunk a játékosok feleségei és gyerekei társaságában, amíg a srácok részt vesznek egy gyors csapat megbeszélésen, és lezuhanyoznak. Kate bemutat Olivia Case-nek, aki a Fleurish-ben dolgozik. Ő a barátjára, Garrett Samuelsonra vár, és aki öt percen át a művészetemet dicséri. Olyan derűs a személyisége és hippi aura lengi körül, nehéz lenne nem kedvelni. Azon a pár estén, amikor Max nálam vacsorázott, mesélt a csapattársairól és az ő párjukról. Tudtam Olivia rákbetegségéről, és hogy most gyógyulóban van.

Megismerem Suttont, aki a csapatkapitány, Alex Crossman felesége, és Olivia unokatestvére. Ő is ugyanolyan fantasztikus, és tényleg úgy érzem, hogy befogadtak a nyájba. Mire Max belép a terembe, elképesztően fest a rózsaszín inggel társított sötétszürke öltönyben, haja még vizes a zuhanyozás után, előzetesen már megterveztük, hogy összeülünk a körülöttem álló három nővel. Fogalmam sincs, mikor kerül rá sor, mivel szinte semmi szabadidőm nincsen, és azt a keveset, ami akadt, Maxnek akartam szentelni. De cseréltünk telefonszámot, és biztos össze tudunk majd hozni valamit.

Max még bemutat egy két személynek, majd megölelem és megpuszilom Annabelle-t, Levy-t, és Roccot, megígérve, hogy holnap reggel találkozunk. Nem hagyom figyelmen kívül, hogy Annabelle kicsit hosszasabban ölel, mint szokott, és mielőtt elenged a fülembe súgja:

– Szeretlek,Anya.

– Én is szeretlek, Annabelle – válaszolok reszketeg hangon.

Max csendben figyel, és amikor felegyenesedek, a derekamra teszi kezét, és hüvelykujja simogatásából tudom, észrevette az érzelgős pillanatot.

Aztán a hátsó ajtón át a játékosok parkolójába vezet. Kinyitja az anyósülés ajtaját és beszállok. Miután Max is beül a kormány mögé, felkiáltok meglepetésemben, amikor a tarkómra teszi kezét, és félig-meddig áthúz az ülésére, és keményen megcsókol.

Mikor befejezte, a homlokomhoz teszi homlokát, és azt mormolja:

– Hiányoztál, és alig várom, hogy felfaljalak ma este, mikor a lakásomban leszünk.

– Kihagyhatnánk a Houlihan’s-t, és mehetnénk egyenesen hozzád – javaslom vigyorogva, bár kicsit szeretném, ha elmennénk a Houlihan’s-be. Kíváncsi vagyok, milyen Max a nyilvánosság előtt, a hokikapus csillag szerepben.

– Megtehetnénk– egyezik bele. – De tényleg szeretném, ha megismernéd Hawke-ot és Vale-t, beegyeztek, hogy ott találkozzunk egy-két sörre. De nem maradunk sokáig.

– Megegyeztünk – bólintok rá, mert őszintén nem érdekel, mit csinálunk, ameddig a közelében lehetek.

Szóval Max megindítja az autót, sebességbe teszi, majd alig egy kilométert vezet, hogy a többi barátaival is megismerkedjek.